Ági néni
Zsuzsanna!!!
Tavaly év vége felé vetődött fel egy tagunkban, Vig Szilveszterben a gondolat, hogy vajon ki csinálja, vagy ki vállalhatja az ország területén a túraútvonalak felfestését, merthogy jó volna belefolyni egy kicsit ezekbe a tevékenységekbe is. A sors úgy hozta, hogy januárban a Gyémánt Gyula emléktúrán együtt kirándultunk ezen munkálatok felelősével – Horváth Zoltánnal a Komárom-Esztergom Megyei Természetbarát Szövetség elnökével - és meg is beszéltük vele, hogy az ezzel kapcsolatos februári megbeszélésen részt kívánunk venni, amennyiben pedig lehetséges részt szeretnénk venni a festésben. Egy hónap elteltével sor került a felosztásokra, ahol a sárga turista jelzés útvonalának védnökségét vállaltuk el (Baj-Koldusszállás). Ez azzal jár, hogy 3 évig mi felügyeljük a festett jelzések láthatóságát, amennyiben nem látható eléggé, akkor felfrissítjük azt, továbbá járhatóvá tesszük a turistautat. Az idei évi védnökségünknek elég hamar neki kellett kezdenünk, hiszen a Gerecse 50 teljesítménytúra hamarosan megrendezésre kerül, ami pedig a sárga jel egy részén vezet át. Gyors egyeztetés után április 10-ét jelöltük ki ennek a szakasznak a felfestésére.
Reggel fél 8-kor útra keltünk, kocsival mentünk Vértesszőlősre (Molnárné Ági néni, Vig Szilveszter, Vig Ákos, Szegleti Zsófi, Vig Edina). Innen mentünk aztán gyalog a Baji-vadászházig. Itt megreggeliztünk, előkészítettük festő felszerelésünket, metsző ollót, fűrész, vonókést. Megragadtunk egy-egy vödröt és útnak indultunk Koldusszállásig. Néhol kiválóan látszott a már korábban megfestett jelzés, néhol viszont vagy nem volt eléggé látható, vagy már teljesen kifakult. Metszenünk is kellett itt-ott, hogy igazán látható legyen a jel, de az út mindenhol járható, széles, így azok javítására nem volt szükség. Útközben néhányszor megpihentünk, ettünk a napsütésesebb szakaszokon, aztán hamar tovább is indultunk, hiszen nem kis táv várt még ránk Koldusszállásig és nem tudtuk, hogy mennyi munkával jár még az aznapra kitűzött távunk. Délután negyed négyre értünk Koldusszállásra. Összepakoltuk szerszámainkat és innen már festés nélkül folytattuk utunkat Tatabányára, ahonnan vonattal mentünk haza.
Nap végére mindnyájunknak jól esett hazaérni, megvacsorázni és pihenni egy nagyot.
A festést a következő szakaszon rövid időn belül folytatjuk a fennmaradt Baj-Baji vadászház szakasszal. Örülünk neki, hogy részt vehetünk a természetjárás ezen részében is!