Budakeszi-Alcsút kirándulás beszámoló

Írta: Ádám Mocsi

Pusztai sas

Fotó: Varga Zoltán

Budakeszi-Alcsút kirándulás

2010 március 12.

Reggel 8 órási gyülekezővel indultunk a Budakeszi Vadasparkba. A bejárat előtti Parasztudvarban őshonos háztáji állatainkkal kezdtük az ismerkedést. Az eredeti erdő legkisebb szükséges átalakításával megteremtett parkban tágas kifutókban élnek a muflonok, dámvadak, medvék, farkasok, vaddisznók és az európai bölény (a tápláléklánc egyes emeletei természetesen egymástól elkülönítve). Hat kis vadmalac emelte a hangulatot. A szelídebb fajtákat egy állatsimogatóban is megkísérelhettük megközelíteni. Nagyobb röpdékben pusztai sas, bagolyfélék, holló látható. A kisemlősök mellett a ragadozókat aranysakál és egy hétalvó hiúz képviselte. A lomha mozgású mosómedve akrobatákat meghazudtolva mászott a rácson.

Délben továbbhaladtunk a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány budakeszi telephelyére. Itt 30 évnyi terepi kutatómunka eredménye van felhalmozva herbáriumi preparátum anyagként, valamint egzotikus örökzöld fajok honosítása folyik a kertben. Az emeleten ízelítőt kaphattunk a hamarosan megjelenő „Conifers around the world” (Fenyők a Föld körül) című kétkötetes monográfia grafikai munkáiból. Egy vitrinben megtekinthettük a Föld legsúlyosabb és leghosszabb fenyőtobozait is, igen impozáns látvány volt.

A 40 hektáros alcsúti Arborétumban teltház fogadott, mivel a médiákban is reklámozták a hóvirágmezők nyílását. Tényleg mezőkről van szó, a Galanthus (magyarul: tejvirág) nemzetség 7 fajának 24 változata nyílik a területen. Az őspark impozáns faóriásai között tiszteletet parancsolnak az idős platánfák, a mamutfenyő, valamint az ország legnagyobb, 24 törzset nevelő tujája.

Varga Zoltán