Beszámoló- Olaszország
Tata olasz testvérvárosa, Montebelluna meghívott néhány fiatalt az Eco Camp nevű táborukba. Több hónapja folyó egyeztetések után négyen, -Cseh Patrícia és Bátky Gellért az MME-ből, Mocsi Ádám és én, Szalay Zsuzsanna a ZSzK-ból- vonatra szálltunk, és tizennégy órás utazás után elértünk Velencébe. Reggel hét órára érkeztünk, Montebellunában pedig csak délután háromra vártak minket, így volt időnk megnézni a belvárost, ami csoda szép volt. Kellemes időt fogtunk ki, mivel kissé borongós volt az idő, nem volt kánikula.
Egy órára, szintén vonattal, megérkeztünk Montebelluna városába. A vasútállomásnál találkoztunk az egyik táborozóval, ő vezetetett el bennünket oda, ahonnan busszal folytattuk utunkat, a város hegyi háza felé. Körülbelül másfél-két órán keresztül haladtunk felfelé az Olasz Alpokban. Percről-percre izgatottabbak lettünk, és egyre elképesztőbb táj tárult elénk. Végül, ezerötszáz méteren megállt a buszunk, innen személyautóval szállították fel a vizet a Malgához, melyben laktunk, mi pedig tettünk egy jó emelkedős kis sétát odáig. Mindeközben alig győztük tátani a szánkat, hiszen hegyek-völgyek között állatokat láttunk, teheneket, birkákat, kecskéket, hallottuk a kolompjukat, és a messzeségben elterülő Piave folyót is megcsodáltuk.
A hegyi ház, ahol a szállásunk volt, egy igen tágas kőépület volt, nap-és szélenergia hasznosítással a Grappa hegyen. Itt nem élnek emberek, egy-két másik malga van ugyan, de nem nevezhető lakott területnek.
Az Alpok ezen területén folyt az első-, a második világháború, és a hidegháború egy-egy igen fontos, nagy emberveszteséggel járó része, így rengeteg katonák által készített utat, kőbe vájt járatot láttunk.
Az a csapat, akikkel együtt voltunk, 17- 21 éves fiatalokból állt. Roppant érdeklődő, kedves, barátságos társaság, akikkel nem csak környezetvédelmi témákról, hanem bármiről el tudtunk beszélgetni.
A hét minden napjára meg volt tervezve, mit csinálunk. Természetesen, minden előadás, program, angol nyelven zajlott, ami néha kicsit nehéz volt, és mégis, azt hiszem, épp ez a nehézség volt a jó benne, ez hozott minket igazán össze.
Volt beszélgetés a környezet tudatos életről, szappankészítés, túrák, főzőcskézés. A programok során mind a négyünknek meg volt a maga szerepe, Gellért minden elröppenő madarat meghatározott, Ádám a növényeket nézegette, határozta, Patrícia mindkettőjüknek segített, én nagyrészt fordítottam, fotóztam.
A keddi napon mi tartottunk előadást, Gellért beszélt a Madártani Egyesületről, majd madarásztunk, eztán Tata, és a Zöld Sziget Kör bemutatása következett, ezek után pedig átadtuk az ajándékainkat, valamint felajánlottuk nekik, hogy jövőre néhányan jöjjenek el a ZSzK nomád táborába, majd kötetlen beszélgetés mellett hennát festettünk.
Csütörtök délután bevezettük őket a paprikás krumpli készítés rejtelmeibe, ami valóban eléggé elkápraztatta őket, hiszen az olasz és a magyar konyha között igen sok időbeli, fűszerbeli, hagyma –és hústartalombeli különbség van. Szegények, mikor meglátták, mennyi hagyma, és fűszer kerül az ételbe, aggódtak, hogy viccelünk velük és nem tudunk főzni, de hála égnek, az eredmény elnyerte a tetszésüket, és seperc alatt elfogyott a magyaros ennivaló.
Péntek este, mivel mi előbb haza kellett jöjjünk, minthogy vége lett a tábornak, így kikérdeztek minket, mi az, ami tetszett nekünk, mi az, amin változtatnánk, melyik program tetszett, és mit fogunk tudni hasznosítani abból, amit ott láttunk, tanultunk. Minden kérdésükre készségesen válaszoltunk, majd elbeszélgettünk a természet és az ember szerepéről, filmet néztünk, és elvonultunk aludni.
A péntek délelőtt történelmi előadással egybekötött túrázással telt, délután pedig elköszöntünk, megköszöntük a szíves vendéglátást.
Az utunkat Tata város Önkormányzata, szállásunkat, étkezésünket Montebelluna városa állta. A részvételi lehetőségre is a tatai önkormányzat hívta fel a figyelmüket.
Ezúton is köszönjük mindenkinek a lehetőséget!